Főoldal Megrendelés Információk Gasztronómia Művészet For foreigners Továbbá...


Váncsa István könyveiből kérésre dedikált példány!


A könyvborító

Pampepato

Emilia-Romagna

Húsz deka liszt, tíz-tíz deka mandula, méz, kakaópor, cukrozott gyümölcs, késhegnyi őrölt fahéj és szegfűszeg, a bevonáshoz tíz deka félédes csokoládé

Tizenötödik századbeli recept, a ferrarai Corpus Domini kolostorban alakult ki, ott, ahol később Lucrezia Borgiát eltemették. Neve némelyek szerint a pan del pape, tehát a pápa kenyere kifejezésből származik, mások szerint a pan pepato szavakból, ami annyit jelent, hogy borsos (értsd: fűszeres) kenyér. Csokoládéval csak a XIX. század vége óta vonják be, viszont ez az újítás az előnyére vált, minthogy így a sütemény belseje hosszabb ideig szaftos marad. A ferrarai a cukrászdák karácsony előtt díszcsomagolásban árulják a pampepatót, ami általában – bár nem szükségképpen – ugyanúgy készül, mint az alább leírt egyszerű, házias változat.
    Langyos vízzel összedolgozzuk a hozzávalókat (kivéve természetesen a bevonó csokoládét), úgy, hogy egy meglehetősen tömör masszát kapjunk. (A kakaópor helyett használjunk inkább reszelt csokoládét, ha úgy látjuk jónak.) Cipóalakúra formáljuk és középmeleg sütőben szép lassan megsütjük, ügyelve, hogy meg ne égjen, mert akkor keserű lesz. Sütés után tíz napig hűvös, nedves helyen érleljük, majd bevonjuk az olvasztott csokoládéval. Az olaszok úgy szeletelik, mint a kenyeret, és valamilyen édes olasz bort (amilyen például a szicíliai Malvasia dei Lipari vagy a toszkán Vin Santo) kortyolnak mellé.


http://shop-scripts.ru