Főoldal Megrendelés Információk Gasztronómia Művészet For foreigners Továbbá...


Váncsa István könyveiből kérésre dedikált példány!


Partnereink





Hírlevél

:

:

       Megrendelem
       Lemondom





Lugosi Lugo László: Budapest – A Dunánál

Jujj, hol a kép?

Vince Kiadó
167 oldal
keménytáblás
15,5 x 15,5
2795 Ft

Előszó: Esti Kornél megmakacsolja magát (Vázlat) Estit szívesen kérték föl elő- meg utószókra, és ő szívesen meg is írta ezeket. Illetve hol igen, hol nem. Esti Kornél jól tudott igent mondani és jól tudott nemet mondani. Előszóban talán meggyőzőbb volt, mint utóban, a rossz nyelvek szerint emebben bravúrosan ki tudta használni az olvasás-előttiség szabadságát, azt, hogy össze-vissza kóvályoghat, nem húzza a tárgy, a könyv konkrét kolonca, nem gyeplőzi a Ding an sich. A rossz nyelvek természetesen élesebben fogalmaztak.
    Legutoljára épp egy Dunás fotóalbumhoz kérték föl. A Dunáról mindig szívesen fecsegett. Jól ismerte a folyót; hogy úgy mondjam, volt egy regényük. Leült hát, nem a rakodópart alsó kövére, de az íróasztalához, hogy elvégezze a rábízott munkát. Ha kinézett az ablakon, mondhatni váratlanul a kissé meghízott Dunát látta, sütött rá a Nap (a Dunára), hajók jöttek-mentek, sirályok föl-le - szóval mintha rendben volna a délelőtt. Mennyire a városhoz tartozik ez a folyó, jutott megint az eszébe. Aztán meg az, hogy ez az egyetlen igazi, nagy dunaváros. Valahogy mindig a régi mondatai jutottak az eszébe... Jó mondatok, a legkevésbé sincs velük baj, új sorrendbe is lehetne tenni őket, csak hát...
    Talán a szemerkélő eső miatt (most akkor süt a Nap vagy esik az eső?) vagy egy kezdődő fejfájás gyanúja tette, Esti Kornél nem átallt egyszer csak az élet értelméről tűnődni. Ezért aztán felrémlett előtte az a régi asszony.
    Akkor, amikor a Lenin körútból Teréz lett, és élelmes diákok "A szocializmus utolsó lehelete" föliratú konzervdobozokból csináltak pénzt, élt akkoriban egy asszony a Majakovszkij (akkor már ismét Király) utca 13-ban, a Gozsdu-udvarban, mely talán Budapest "legnagyobb s legtitokzatosabb átjáróháza", egy asszony, aki kövér és rózsaszínű volt, akár egy malacka, mégis mindenki nagyon szerette a környéken, de még Ráckevén is akadt tisztelője, meg Újpesten is, talán a szaga miatt, mert olyan jó szaga volt. Az asszony, aki amúgy egyedül élt, kis fiolákban gyűjtötte a Dunát. Volt neki esti Dunája, hajnali Dunája, tavaszi Dunája, haragos Dunája, zajló Dunája (ezt a jégszekrényben tartotta), volt zöld Dunája, szürke és kék Dunája, és ki tudná mind felsorolni; ott sorakoztak az ágya fölött egy kézzel faragott polcon, és aki ott járt, az asszony minden tisztelőjének végig kellett nézni a kollekciót. Ez a Duna, morogták a férfiak.
    Ez meg a Duna-előszó, morogta Esti, és sóvárgó szívét követve leutazott: a szőke Tiszához.

Esterházy Péter


http://shop-scripts.ru